Balassi Bálint: HUSZADIK
HUSZADIK
SOMNIUM PROPONIT
az Toldi Miklós éneke nótájára
| 1 | Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom, |
| Ha nappal miatta nyughatatlankodom, |
| De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom, |
| Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom. |
| 2 | Ez éjtszakai sok vigyázásim után, |
| Virradta felé szenderedve aluván, |
| Szeretőm személyét én álmomban látám, |
| Megrettenék látván, hogy haragudnék reám. |
| 3 | Tetszék, mintha volna kézíja kezében, |
| Kinek mérges nyila vetve idegében, |
| Arányoz azzal engem ölni éltemben, |
| Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben: |
| 4 | Ne siess éngemet megölni, Asszonyom! |
| Ezt érdemlette-é tőled szolgálatom, |
| Hogy miattad essék most szernyő halálom? |
| Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom? |
| 5 | Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli: |
| Elköltél - mond -, arról könyörgésed semmi. |
| Meghalsz, meghalsz, - úgymond - meg nem menthet senki, |
| Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki. |
| 6 | Ez szavára viszont mintha ezt mondanám: |
| No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam, |
| Kiért néked fottig én híven szolgáltam, |
| Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam! |
