Balassi Bálint: [HUSZONÖTÖDIK] VIGESIMUM QUINTUM
1 | Lelkemet szállotta meg nagy keserűség, |
Csak nagy bánat lészen életemben már vég, |
Óh, én szívem mint ég, |
Hogy szerelem miatt örök kínban esék! |
2 | Oly nehéz lelkemnek attól elválása, |
Ki szerelmét hozzám igazán mutatta, |
Mint testnek halálba |
Vagyon az lélektől nehéz távozása. |
3 | Szinte mint hogy a test mikor az lélektől |
Fáj, hogy eltávozik, mint szeretőjétől, |
Így árva fejemtől |
Az vált el, ki engem szeretett hű szívből. |
4 | Óh, én két szememnek szerelmes világa, |
Keserves fejemnek te valál gyámola, |
Mire hát bánatra |
Hagyál el engemet ilyen árvaságra? |
5 | Nemdenem kedvedért hagyék el egyebet? |
Vallyon s kinek ajánlottam szerelmemet? |
Szerettem-é többet? |
Tudod, kedveltelek egyedül tégedet. |
6 | Csak te valál nékem minden ékességem, |
Szerelemre te gyújtád szívemet nékem, |
Mire hadsz el éngem, |
Ha nálad nélkül, ím, elfogy én életem? |
7 | Szegény fejemet már mivel vigasztaljam? |
Szívemnek keservét kinek panaszoljam? |
Magam hová fogjam, |
Ha siralmim miatt én ugyan elasztam? |
8 | Igazán törtínt ez is méltán énrajtam, |
Mert ok nélkül magam búcsút néki adtam, |
Szegént háborgattam, |
Hozzám nagy szerelmét semminek tartottam. |
9 | Azért én kegyetlenségemnek jutalmát |
Most vészem háládatlanságomnak hasznát, |
Fejem árvaságát |
Méltán vallom immár gyámoltalanságát. |
10 | Nem volt kettős szíve, ki miatt énnékem |
Kellett volna félnem vagy idegenednem; |
Tudom, mit írt nékem, |
Erős esküvéssel mint bizlalt meg éngem. |
11 | Ne kövessen azért senki éngem ebben, |
Hanem ha ki akar gyötrődni szívében, |
Mert egész éltében |
Hív szerelem mását nem löli mindenben. |
12 | Azki most ezeket öszveszedegette, |
Szeretője után kesereg szívébe, |
Kit más szűz kezére, |
Mint tudatlan ember, ok nélkül ereszte. |