Balassi Bálint: NEGYVENNYOLCADIK

Full text search

NEGYVENNYOLCADIK
 
HOGY JULIÁNAK, S NEM AZ SZERELEMNEK ADTA MEG MAGÁT
 
[azon nótára]
 
1Szerelem s Julia egymás mellett állva
reám szikráznak vala,
Gerjeszt mind a kettő, mert mindenike lő,
nagy mindenik hatalma,
Egyik szép szemével, másik nagy szenével
erejét rám támasztá.
 
2Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem
szép szóval szóla nékem:
Add meg - mond - magadot, hatalmomat látod,
csak kár, hogy vísz ellenem,
Mert kezemben akadsz, vagy ugyan itt meghalsz;
lám, régen esmérsz éngem!
 
3Nem adom magamot néked, meghidd - mondok -,
noha mindenekkel bírsz,
De ím, ez kegyesnek holtig rabja lészek,
mert te csak méreggel írsz
Azoknak fejére, kik vadnak kezedbe,
kit csalárdul hozzád hívsz.
 
4Ez kegyesnek légyen mind fejem s mind lelkem
maga kótyavetyéje,
Szép szeme láttára csörögjek vasába,
légyek kínszenvedője;
Csak öröm mondani, hogy magamot kötni
látám nagy szerelmére.
 
5Vidám Juliának, kinek víg voltának,
óh, hogy én akkor hűk!
De kegyesnek tetszék, hogy kezében juték,
s nem is tudtam, hogy oly szűk
Az kegyes szerelmes, ki miatt vagyon már
rajtam bonthatatlan nyűg.
 
6Julia kezében, szörnyű tömlecében
fejem miképpen esett,
És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki ebbűl
könnyen értelmet vehet:
Az oly kegyetlentől, ki szemeivel öl,
az Isten ójon mindent.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi