Balassi Bálint: ÖTVENHATODIK
ÖTVENHATODIK
KIBEN CSAK AZON KÖNYÖRÖG, LÁTVÁN, HOGY SEMMI VÁLASZT NEM VEHET TŐLE, HOGY OTTAN CSAK NE FELEDKEZZÉK EL RÓLA
ez is azon nótára, mint az elébbi
| 1 | Kegyes vidám szemű, piros rózsa színű, |
| én édes fejér hölgyem, |
| Kin hű szerelemmel s teljes reménséggel |
| nyugszik tüzesült lelkem, |
| Nemdenem siralmas kár-é énnékem az, |
| hogy elfeledtél éngem? |
| 2 | Jó vitézek harca hol volt, gondolhatdsza, |
| piros vér ontás nélkül? |
| Szerelemben esett vígan ki élhetett |
| külön szerelmesétűl? |
| Ne felejts éngemet, ne veszesd lelkedet, |
| hitetlen, félj Istentűl! |
| 3 | Az szelíd daruhoz szinte hasonlatos |
| te kegyes tekinteted, |
| Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád, |
| mézet ereszt beszéded, |
| Jöjj immár előmben, mondjam örömömben: |
| Az Isten hozott téged! |
| 4 | Kerített várasok, kertek, mezők, szép tók, |
| nálad nélkül mind tömlöc, |
| Mint sólyom kis fúat, bús lelkem magadat |
| szerelmébe úgy üldöz, |
| Jussak már eszedbe, láss meg keservembe, |
| magad jüjj, mást ne küldözz! |
| 5 | Hangos fülemile gyönyörű szép kertbe |
| zöld ágak között csattog, |
| Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok |
| hozzád, hogy lelkem buzog; |
| Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz éngemet, |
| kinek szíve háborog? |
| 6 | Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél |
| éngem, szegény árvádat, |
| Ily reméntelenül, szép személyed nélkül |
| ne hagyj vészni, szolgádat, |
| Emlékezzél rólam, fényes fejér rózsám, |
| add már látni magadat! |
| 7 | Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzét |
| jelenteni nem mérem, |
| Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem, |
| hogy sokak eszét vesztem, |
| Ha penig titkolom, csak magam fogyatom, |
| mert belső tűz veszt éngem. |
| 8 | Török szép versekből szerelmese felől |
| csak nemrégen fordítá, |
| Igéről igére nem szinte teheté, |
| de hertelen jobbítá, |
| Régi szörnyű kárán, ily veszett, bánkódván, |
| Juliának ajánlá. |
