Balassi Bálint: TIZEDIK
TIZEDIK
KIBEN AZ SZERETŐJE HÁLÁDATLANSÁGA ÉS KEMÉNSÉGE FELŐL PANASZOLKODIK
egy Siciliana nótára
| 1 | Valaki azt hiszi, hogy nyerjen |
| menyeken és szüzeken |
| Szerelmével avagy hívséggel, |
| az házat rak sík jégen, |
| Vagy penig héában hord vizet |
| rostás edénében, |
| Avagy hogy verőfént akar |
| fogni bolondul kezében. |
| 2 | Nem használ minékünk szerelmünk |
| nálok, sem könyörgésünk, |
| Nem esnek rajtunk, bár kínt valljunk, |
| sőt nevetkeznek vélünk; |
| Mely kedves sáskának az harmat, |
| úgy nékik is könyvünk, |
| Sok búnkkal, fáradságunkkal |
| tőlök mi csak kínt érdemlünk. |
| 3 | Az felgyúladt tűz se gerjedhet |
| fűlt kemencében inkább, |
| Mint én elfáradott, bús szívem, |
| ki már nem élhet tovább, |
| Mert szerelem miatt oly bágyadt, |
| nem lehet nyavalyásb, |
| Mert már, ni, annyira jutott, |
| hogy ugyan nem szállhat alább. |
| 4 | Mint hogy tiszta vízzel buzog fel |
| forrás tiszta kútfőben, |
| Olyan tisztasággal forrdogál |
| szívem nagy szerelmében, |
| Szolgálja örömest, jóllehet |
| csak gyötri szüntelen, |
| Jókedvvel tűr, szenved, enged, |
| csak juthatna jó kedvében. |
| 5 | Szerelmemnek de míg mindeddig |
| csak az sem volt jutalma, |
| Hogy valaha nékem kegyesen |
| vagy egy szót is szólt volna, |
| De sőt még ingyen szép személyét |
| csak látnom sem hadta, |
| Csak azért, hogy szerelméért |
| szívemet több kínnal bántsa. |
| 6 | Mint párduc prédának, kínomnak |
| is kegyetlen örvendez, |
| Háládatlanképpen bűnemben |
| gonoszt fizet s bút szerez, |
| Mosolyog kínomon, mint nagy jón, |
| hogy lelkem epedez, |
| Szerelmében, mint szélvészben, |
| látván, hogy szinte úgy evez. |
| 7 | Medgyek? már nem tudom, ha látom, |
| hogy én el nem hagyhatom, |
| Noha kínját vallom, de válnom |
| tőle nem kívánhatom, |
| Szeretnem penig azt, ki fáraszt |
| sok búval, mi hasznom? |
| Hát medgyek? ellene vétsek? |
| Óh, azt sem lehet, mert szánom. |
| 8 | Éljen, inkább éljen, víg légyen, |
| valamit mível vélem, |
| Hogy lelkem érte jár, lássa már, |
| légyen kegyelmes nékem, |
| Esmérje valaha, hogy soha |
| egyebet szerelmem |
| Nálánál, kin életem áll, |
| nem követhet, mert ő lelkem. |
| 9 | Szerelmére, mint egy szent helyre, |
| elmémet, ím, fordítom, |
| Mint egy áldozatot, magamot, |
| abban esmét felgyújtom, |
| Csak hogy keservemben, már kiben |
| régen fekszem, szánjon; |
| Megszánván, térjen meg hozzám, |
| s éngemet megboldogítson! |
