Balassi Bálint: TIZENHARMADIK
TIZENHARMADIK
KIT EGY SZÉP LEÁNY NEVÉVEL SZERZETT
az nótája az "Régi siralmas"
| 1 | Siralmas nékem idegen földen |
| már megnyomorodnom, |
| Szívem meghervadt nagy bánat miatt, |
| nincs már hová fognom. |
| 2 | Laktam földemről, szép szerelmemről |
| mikor gondolkodom, |
| Jutván eszemben, ott én mint éltem, |
| könyveimet hullatom. |
| 3 | Mint az szarvasfi anyja után rí, |
| ha tőle eltévedt, |
| Szívem úgy hal, vész, halálra már kész, |
| hogy oda nem mehet. |
| 4 | Már ha nem látom, bár csak hallanom |
| adná Isten őtet, |
| Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt, |
| vennék mégis kedvet; |
| 5 | De igen ritkán és bizontalan |
| hírt felőle hallok, |
| Akkor sem mérem őtet kérdeznem, |
| mint rab, csak hallgatok: |
| 6 | Ki miatt kedvem szinte oly nékem, |
| mint nap az esőben, |
| Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg |
| téli rút időben. |
| 7 | Vagyok már szinte özvegy gerlice, |
| szomorú én éltem, |
| Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc, |
| nincs semmihez kedvem. |
| 8 | Felejtett árva itt, mint pusztába, |
| csak remete módra, |
| Tengek, nem élek, lenni sem lélek, |
| mert jutottam búra. |
| 9 | Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek, |
| kikben gyakran jártam, |
| Szép szelíd vadat, hangos madarat |
| ott hallottam, láttam, |
| 10 | Isten hozzátok, s adja, rajtatok |
| az avagy örvendjen, |
| Azki engemet akkor szeretett, |
| mostan se feledjen! |
