Batsányi János: A bölcsnek állhatatossága
A bölcsnek állhatatossága
| Justum e tenacem propositi virum. |
| HORATIUS |
"Ha ki, mindenét elvesztvén,
Már annak az élet szégyen,
| Reménységet sem talál, |
| S kötelesség a halál!" |
Az ily bús eltökélésnek,
"Soha kétségbe nem esni,"
| Ha van - ritkán van helye. |
| Nagyobb bátorság jele! |
Az erkölcs hű bajnokának
S a vak sors kemény csapásit
| Váltig kell küszködnie, |
| Békességgel tűrnie. |
Cézár két nagy ellenségét
Szokratest nagyobbá tészi
| A világ csudálja bár: |
| A halált-hozó pohár. |
Őt sem gyáva rossz bírái,
Sem gonosz rágalmazói
| Akik azzal büntetik, |
| Bűnbe nem keverhetik. |
Ha megcsalta bal szerencséd
S visszarántván adományit,
| Minden szebb reményedet, |
| Sérti, gyötri kebledet: |
Vigyázz! hogy fel ne forgassa
S le ne győzze, vagy alázza
| Jóra-szánt szándékodat, |
| Lelki méltóságodat! |
Nem, fonalát életednek
Tudván, hogy sírodon túl is
| Nem szabad elmetszened, - |
| Van bírád, van istened; |
Akit, elméd s szíved ellen,
De kinek majd napjaidról
| Itt talán ma még tagadsz, |
| S tetteidről számot adsz! |
Hogy a végső áldozatra
És honjáért mindenétől,
| Ki-ki mindég kész legyen, |
| Mihelyt kell, búcsút vegyen: |
Méltó! s társaságban élő
De azért, hogy a szerencse
| Emberhez illő dolog! |
| Nékünk már nem mosolyog, |
Hogy vakot vet, hogy elfordul,
S kerekével, mint egyébkor,
| Agyarkodik, háborog, |
| Kedvünk szerént nem forog, |
Azt itélnünk, hogy lerázván
És megszegvén bölcs teremtőnk
| Pályánk nehéz terheit, |
| S vallásunk törvényeit, |
Szabad, s illik, sírba dőlnünk...
Hazafinak s kereszténynek
| Gyávaság, s bal itélet! |
| Kötelesség az élet. |
(1810-es évek)
