Batsányi János: Gyötrődés
Gyötrődés
Ki nyög? melyik boldogtalan
Ki háborít fel úntalan
| Kiált megint e bú helyén? |
| Magánosságom éjjelén? |
Hallom, hallom keservedet,
Érzem minden gyötrelmedet,
| Te vagy, lelkemnek egy fele! |
| Érzem; s szivem reped bele! |
De ah! hozzád nem juthatok,
Ah! senkit meg nem hajthatok,
| Hiába nyújtom karjaim, |
| Nem hallja senki jajjaim! |
Felelnek ím! a kőfalak,
Őrzőimtől, hogy - lássalak!
| S kérésimet kettőztetik: |
| Fájdalmim meg nem nyerhetik. |
A kőfal szánja sorsodat,
Őrzőidtől, barátodat
| S kérésid azt megilletik: |
| Hogy láthasd! meg nem nyerhetik... |
Nagy ég! tekintsd nehéz baját,
Avagy te nyisd meg ajtaját,
| Küldj néki éltető reményt! |
| S bocsásd el, ó halál, szegényt! |
(1795)
