Batsányi János: Tünődés
Tünődés
| "Quand on a tout perdu, quand on n'a plus d'espoir, |
| La vie est un opprobre, et la mort un devoir." |
Ha ki mindenét elvesztvén,
Már annak az élet szégyen,
| Reménységet sem talál, |
| S kötelesség a halál! |
Így sohajt, panaszra kelvén,
Hogyha földi fő javától
| A világ kevély fia, |
| Végre meg kell válnia; |
Ő, kit a szerencse mindég
S rossz kedvére, haragjára
| Kézen vitt, ápolgatott, |
| Sohasem méltóztatott. |
Így ingerli, bátorítja,
Elborulni s tünni látván
| S csalja sok szív önmagát, |
| Ál reménye csillagát. |
Mi, kik ennyi baj s veszély közt
S a szerencse vak dühével
| Forgunk és erőlködünk, |
| Évek óta küszködünk; |
Mi, kik a mérges haboktól
S annyi sok szélvész után is
| Szüntelen hányattatunk, |
| Partra nem találhatunk; |
Mit tegyünk, s mit várhatunk mi,
Kell-e nékünk még remélnünk?
| Hogyha ránk dördül az ég? |
| Bízakodnunk kell-e még? |
Szégyen lesz-e, s oktalanság,
S új hajótörést kerülvén,
| Ha folyvást serénykedünk, |
| Még tovább emberkedünk? |
Mit tegyünk hát, s kit kövessünk?
Mit mutat hitünk világa?
| Mit lehet remélnünk még? |
| S mit javall a bölcseség? |
(1810-es évek)
