Batsányi János: Vígasztalás
Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Holott szemedből, hív alak,
| Őróla néked, árva szűz! |
| Egy könyv most is más könyvet űz? |
Ím, a nagy bánat hő szava
S arcád tündöklő gyöngy hava
| Elhervasztó szelet hozott, |
| Halványka színre változott! |
Eltünt! elhagyta képedet
Mert ah! nem látja hívedet,
| Szépséged régi hajnala, |
| Kinek kedvéért nyílt vala. |
Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;
Bármint epedsz bús lelkedet,
| Ne légy magadhoz mostoha. |
| Nem kél fel ő többé soha! |
Ha felvoná lehelletét
Imádjuk bölcs intézetét;
| Magához életünk ura: |
| Ne szálljunk véle alkura! |
(1795-1796)
