Berzsenyi Dániel: KAZINCZY FERENCNÉHEZ,
E tündérkert képein;
S ah, ezek a lelkesb csókkal elenyésznek,
Csak árnyékot adnak az ölelő kéznek,
S tünnek a szem könnyein.
Öleled a Múzsákat.
Öleld! a Charisok legszebbik testvére
A Múzsa karján szed a dísz kellemére
Legigézőbb rózsákat:
Nyíllnak és elhervadnak,
Nem a deli termet muló szépségein,
Hanem a lelkeknek édes kötelein
A Léthéig virítnak.
Égi hármóniával!
Eros amaranthja leng majd homlokodon,
S béfed Áon Kegye virágpállyáidon
Elysium bájjával.
Szelíd mirtuságokkal;
Csókold vissza képén tavassza pompáját,
S zendítsd meg körűlte az élet lármáját
Szerelmes alakokkal.
Édes szimfóniákkal;
Takarjon virtusod angyali leplege,
Legyezzen Amathunt ambróziás ege
Nyájas Etéziákkal.