Berzsenyi Dániel: LILIHEZ
Lengetik a ligetet,
S illatozó híves ernyők
Mérséklik a meleget.
Dőljünk le árnyékára,
S míg a gerlicék búgdosnak,
Vigyázz lantom szavára.
Kellemeid bimbai,
Pihegnek már s dagadoznak
Melled hattyúhalmai.
Mosolyognak orcádon,
S az életnek örömei
Virítnak zöld pályádon.
Melly még csak tavaszt látott,
Mellyet csak harmatgyöngy mosa,
S csak lágy szellőkkel játszott.
Ligetek közt lengedez,
Illatokkal él, s balzsamos
Violákon tévedez.
Folyja körűl ösvényed,
Mert még a szűz ártatlanság
Oltárán ég tömjényed.
Mellyen most rózsát szaggatsz;
Oh, vigyázz, mert az örvényből
Soha ki nem gázolhatsz.
Intéző fonalait,
Számtalan veszedelmeknek
Leled labyrinthjait.
Hív, szelíd erkölcsödet;
Nyujtsd néki gyenge karodat,
Hadd vezérljen tégedet.
Ezer könnyhullatástól,
Ő menti meg szépségedet
A kora hervadástól.
Paphus virulmányain,
S béfedez hív szárnyaival
Az öröm hullámjain.
Fogja pályád majd körül!
De ha ésszel s erkölccsel jár,
Hidd el, egybe sem merül.
Kedves gyermek, szívednek!
Így a hiúság tőrei
Meg soha nem ejthetnek.
A sziréni hangokat;
Ezek mutatják meg neked
A gaz csapodárokat.
Néked ezek választják,
S földi éltednek édenét
Karjai közt megadják:
Lelke fog ápolgatni,
S az aranykori boldogság
Angyala csókolgatni:
Aranyüstök omladoz,
Akkor is, ha majd arcodon
A rózsaláng hervadoz.