Berzsenyi Dániel: NACÁMHOZ
NACÁMHOZ
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden ereim,
Békességem elenyészett,
Hervadnak kellemeim.
Nem bír magával kebelem,
Sebeimet nem rejthetem,
Hullnak néma könnyeim.
Forrnak minden ereim,
Békességem elenyészett,
Hervadnak kellemeim.
Nem bír magával kebelem,
Sebeimet nem rejthetem,
Hullnak néma könnyeim.
Ne légy kemény, édes Nacám!
Törüld le bus cseppjeit,
S vedd szívedre halvány arcám
Titkos esdekléseit.
Szakaszd le a kinyilt rózsát,
Míg el nem veszti illatját
S fodra bibor díszeit.
Törüld le bus cseppjeit,
S vedd szívedre halvány arcám
Titkos esdekléseit.
Szakaszd le a kinyilt rózsát,
Míg el nem veszti illatját
S fodra bibor díszeit.
A szerelem az Istenség
Jóltévő lehellete;
Boldog, akiben tisztán ég,
S rokon lelket lelhete,
Kivel magát vegyítheti,
Lelkét lelkébe öntheti:
Éden annak élete.
Jóltévő lehellete;
Boldog, akiben tisztán ég,
S rokon lelket lelhete,
Kivel magát vegyítheti,
Lelkét lelkébe öntheti:
Éden annak élete.
Jövel, te nekem születtél,
Érzi minden csepp vérem,
Miulta rám tekéntettél,
Nyugalmam nem esmérem;
Benned élek, benned halok,
S hogyha tőled elszakadok,
A koporsó lesz bérem.
Érzi minden csepp vérem,
Miulta rám tekéntettél,
Nyugalmam nem esmérem;
Benned élek, benned halok,
S hogyha tőled elszakadok,
A koporsó lesz bérem.
[1800-1804 között]
