Berzsenyi Dániel: SZERELMES BÁNKÓDÁS
SZERELMES BÁNKÓDÁS
Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez,
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez,
Megjelensz, ó kegyes lélek!
Epekedő szívemben,
S hív kebledbe visszatérek
Forró képzeletemben.
Epekedő szívemben,
S hív kebledbe visszatérek
Forró képzeletemben.
Ha a bús hold sugárai
A vizeken reszketnek:
Bágyadt szemem záporai
Csak téged emlegetnek;
A vizeken reszketnek:
Bágyadt szemem záporai
Csak téged emlegetnek;
Ha a hajnal bíborszínnel
Az égen pirosodik:
Árvád lankadozó szívvel
Terólad gondolkodik.
Az égen pirosodik:
Árvád lankadozó szívvel
Terólad gondolkodik.
Ha bús völgyek rejtekében
Kínom előtt bujdosom,
A vadon bús zengésében
Édes neved hangozom;
Kínom előtt bujdosom,
A vadon bús zengésében
Édes neved hangozom;
Ha magányos kamarámban
Keservimmel zárkozom,
Könnyel ázott nyoszolyámban
Utánad óhajtozom.
Keservimmel zárkozom,
Könnyel ázott nyoszolyámban
Utánad óhajtozom.
Minden reggel síralomra
Nyitom fáradt szememet,
Siratlak, ha nyúgalomra
Hajtom árva fejemet.
Nyitom fáradt szememet,
Siratlak, ha nyúgalomra
Hajtom árva fejemet.
Oh, siratlak, mig könyeim
Forrása el nem apad,
Míg bé nem hunynak szemeim,
Míg szívem meg nem szakad.
Forrása el nem apad,
Míg bé nem hunynak szemeim,
Míg szívem meg nem szakad.
[1797-1799 között]
