Berzsenyi Dániel: TÉTI TAKÁCS JÓZSEFHEZ
Andalog Múzsád vegyes illatok közt,
Ámde nem mint egy üresen csapongó
Lepke tavasszal,
Minden elrejtett violán s kikircsen;
Halkva döngécselsz, de szelíd hurodról
Aetheri hang foly.
Socrates karján mosolyogva oktat:
A vidám Erkölcs s vezető Okosság
Kincseit osztja.
Oh Takács! az bölcs, az igaz poéta,
Ez dicső érdem, s ez az égi bélyeg
A remek elmén.