Bessenyei György: B[essenyei] GY[örgy] G[enerális] B[áró] ORCZY ŐNAGYSÁGÁNAK, N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁNAK
B[essenyei] GY[örgy] G[enerális] B[áró] ORCZY ŐNAGYSÁGÁNAK, N[emes] ABAÚJ VÁRMEGYE FŐISPÁNJÁNAK
Generális Orczy mit cselekszik velem?
Lehet-é őnéki barátjává lennem?
Miért öleli így ifiúságomat,
Hogy mint atya szülje vigasztalásomat?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mit feleljek hozzám küldött verseire?
Honnan nézzek elébb érdemes lelkére?
Elragadta bennem örömöm a szívem,
Áldom ez esettel parnassusi mívem.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ifiúságomat vigasztalja titkon
Nagysád, ki nem mászkál e világnál vakon.
Felemelt nagy lelkét, megvallom, tisztelem,
Mert javam az illyek törvényében lelem.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Barátság, tudomány, szabadság, egészség,
Békességes élet és mértékletesség,
Minden, valamit e bajos világ adhat,
Szerencsés, ki ezek javával mulathat.
Mind árnyék előttem, mit e világ mível,
Hol annyit szenyvedünk érzékeny szívünkkel.
Semmit nem ismérvén, mindég okoskodunk,
Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.
Csak aki teremtett, az örök valóság.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bécs, 1. Mai 1773.
Lehet-é őnéki barátjává lennem?
Miért öleli így ifiúságomat,
Hogy mint atya szülje vigasztalásomat?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Mit feleljek hozzám küldött verseire?
Honnan nézzek elébb érdemes lelkére?
Elragadta bennem örömöm a szívem,
Áldom ez esettel parnassusi mívem.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Ifiúságomat vigasztalja titkon
Nagysád, ki nem mászkál e világnál vakon.
Felemelt nagy lelkét, megvallom, tisztelem,
Mert javam az illyek törvényében lelem.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Barátság, tudomány, szabadság, egészség,
Békességes élet és mértékletesség,
Minden, valamit e bajos világ adhat,
Szerencsés, ki ezek javával mulathat.
Mind árnyék előttem, mit e világ mível,
Hol annyit szenyvedünk érzékeny szívünkkel.
Semmit nem ismérvén, mindég okoskodunk,
Pedig alig lettünk, már akkor elmúlunk.
Csak aki teremtett, az örök valóság.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bécs, 1. Mai 1773.
