Csokonai Vitéz Mihály: Quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt
Quem dii oderunt, praeceptorem fecerunt
Ha a legkeményebb bűntetés helyébe
Legnagyobb bűntetést akik érdemlenek,
Ha az igaz lelkű jó Polixenesnek
A Dionizius verseit dicsérni
Ha Scaliger, kinek tisztelik hamvait,
Egy kurta lexicon kicsinálásában
Talán engemet sem ítélnek hazudni,
Hogy aki a reá felbúsúlt istenek
Talált egy sokszeres bűntetés sorára,
Melyet a végezés jól tudván eleve,
Hogy sok vétkeiért már eleget tégyen
Ha tizennegyedik Lajos feltámadna,
Hanem holtig való praeceptorrá tenné,
A praeceptorságot én akkép képzelem,
Ez is a többitől kicsit külömbözött,
Sokan azért járják Apollo templomát,
Csak azért keresik Pegazus vizeit,
Külömben barom is ha ezt nem tapossa,
| Azt tette volt hajdan Horác egy versébe: |
| Jóllakásúl egy pár foghagymát egyenek; |
| A kővágásnál is nehezebben esnek |
| S jó hívet egy tirann vad lelkéhez mérni; |
| A léleknek minden únalmit s kínjait |
| Nem félt béfoglalni hajdan egy summában: |
| Ha minden lélektőrt ebbe fognak tudni, |
| Egyszer preaceptori névvel bűntettenek, |
| Holtig vétkezhetik annak rovássára. |
| Dioniziusra ily végezést teve: |
| Úgy, hogy Corinthusnak praeceptora légyen. |
| Pártosinak egyéb bűntetést nem adna, |
| Szenvedésit rajtok így bőven kivenné. |
| Hogy ha benne öröm rózsácskáit lelem, |
| Nővén bogácskóró s ördögszekér között. |
| Hogy az Pinduson is lásson ökör nyomát; |
| Hogy felturkálhassák kristályszín cseppjeit: |
| Nem fog kitetszeni majd így az okossa. |
