Csokonai Vitéz Mihály: A magyar! Hajnal hasad
A magyar! Hajnal hasad
Vígadj, Magyar Haza! meg ne tagadd tömött
Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra
Már lehasadoztak a hajdani gyásznak
Melyeket a fényes világosság előtt
Rongyos szőnyegének rongyainál fogva
Sugarait mindenfelé bocsátgatja,
Bíztatja hazánkat kecsegtető képe,
S rövid időn felhág egünk délpontjára,
Kelj fel azért magyar! álmodból serkenj fel,
Kelj fel! s ázsiai Múzsákkal köszöntsed,
Örvendj, hogy elmúlván a hosszú éjtszaka,
Ez által egy kövér reménység táplálhat,
Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,
S még azok is laurust fűznek hérósinkra,
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
Jer! imé, nimfái már a víg Dunának
| Javaidtól azt a valódi örömöt, |
| Az egész hazában harsogó vivátra. |
| Komor fedelére vont fekete vásznak, |
| Az elmúlt időknek mostohás keze szőtt. |
| Egy nyájasabb hajnal virít mosolyogva. |
| Mellyel a megrögzött homályt megszaggatja. |
| Hogy már a magyarok napja is kilépe, |
| S megvilágosítja főldünket sugára. |
| Már orcáidra süt e nyájas égi jel. |
| Elibe háláló indúlatid öntsed. |
| Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka. |
| Hogy még napod fényes delére találhat. |
| Amilyen volt a Márs mezején eleve. |
| Kik most finnyás órral néznek magyarinkra. |
| Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat. |
| Elődbe koszorús fővel indúlának. |
