Csokonai Vitéz Mihály: A felgyúladt szerető
A felgyúladt szerető
Még csak - - - - - -
Vígadtam - - - - -
| Míg - - - - - - |
| Semmi - - - - - |
Ha a nyárban a - - - -
Itt a híves - - - -
| Lankaszta - - - - |
| Eloltott - - - - |
Ha tikkadó tetemeim
Elevenedtek ereim
| Szomjúztak a melegtől |
| A híves csergetegtől |
De most Laura - - - -
Nincsen semmi, ah, - - -
| Nem oly hévség - - - |
| Mely óltsa e meleget, |
- - - - - - - - - - -
Másszor tikkadt és elalélt
Ha e híves forrással élt,
Másszor tikkadt és elalélt
| Testem új életre jött, |
| Mely itt zúg ez hegy előtt. |
De most, noha csípésivel
Mégis híves vizeivel
| Kiszedi is fogamat, |
| Ez sem oltja szomjamat. |
Mert minden cseppjét tüzemnek
Mihelyt lángoló szívemnek
| Heve megemésztette, |
| Lefolyt vala mellette. |
(Mit csináljak? - e gyúladás
Hasztalan minden fáradás!
| Terjed; - a szél gerjeszti. |
| A vizet megemészti.) |
Míg még gyengébb gyermek valék:
Ily kínt még nem tapasztalék;
| Mely könnyű volt pihennem! |
| Nem régólta van bennem. |
Nem régólta csatáz velem,
Ah! csak azólta viselem,
| Ah, Laura, kedves alak! |
| Hogy egyszer megláttalak. |
Tudom, Laura! e kín tőled
Ah, árthatsz-é? azt felőled
| Kerűlt; de nem esmerem. |
| Laura, hinni nem merem. |
Hisz élettel kecsegtette
Úgy van: csak azért sértett e',
| Pillantásod szívemet - |
| Hogy gyógyítson engemet! |
