Csokonai Vitéz Mihály: Egy kétségbe esett maga gyilkosa
Egy kétségbe esett maga gyilkosa
Jaj egek! mely szörnyű képzeletek,
Melyeket elmémben hempelygetek.
Már lelkemig ér a
Pokloknak hóhéra,
Veri Megéra!
A szép napfény eltűnt;
Az ég, a főld megszűnt;
Csak nékem kell még látnom ezt a nagy bűnt.
Jer, karom emelem!
Óh Fúria! velem.
Szent kezed ölelem. - -
Melyeket elmémben hempelygetek.
| Óh, látom Tartarus mély üregét, |
| A feljött árnyékok fergetegét! |
Pokloknak hóhéra,
| Dárdákkal, |
| Fáklyákkal |
| Jaj! hová kell lennem? |
| Nem lehet pihennem; |
| Mely vesztő |
| Ijjesztő |
| Csata van bennem! |
Az ég, a főld megszűnt;
Csak nékem kell még látnom ezt a nagy bűnt.
| Óh jóltévő halál! |
| Ki borzasztóm valál, |
| Itt a megszentelt kés, - |
| Tégy jól, jaj, jaj, ne késs, |
| Idvez légy, óh Plútó! |
| Fogadj el; s nyugtató |
