Csokonai Vitéz Mihály: A Duna nimfája
A Duna nimfája
Amott egy nyárfa hívesében,
Találni a sziget mentében
| A fűzfa közt, |
| Egy tiszta közt. |
Itt a vad faunok irtoványi
Az ősz Dunának szép leányi
| Megtetszenek: |
| Itt fördenek. |
Gyakorta a habok tapsolnak
S körűltök a pintyek danolnak
| Játékokon, |
| A bokrokon. - |
Itt förde Lilla is magába,
Az égről e barlangocskába
| S az istenek |
| Lenéztenek. |
A szép halandó a vizekből
Bámúlja Zeus a fellegekből
| A gyepre szállt. |
| És felkiált: |
"Haj, istenek! mely szép halandó
Mint amidőn a támadandó
| Jön ott elő, |
| Nap mosdva jő. |
Hószin vállán miként lebegnek
Görögvén rólok a vizeknek
| Szeg-fürtjei, |
| Sík gyöngyei. |
Csak egy hibát remek tagjába
Nem szebb-é síma karja, lába,
| Lelhetni-é? |
| Mint Vénusé? |
Kár, hogy nem nézhetünk szemére -
Mely szép! Most, most - egek! Citére!
| De erre jő - |
| Szebb nálad ő." |
És nála minden szebbnek mondja
Csak Vulkán, a Vénus bolondja,
| Az én tüzem: |
| És Mómus nem. |
