Csokonai Vitéz Mihály: Barátomnak
Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Hogy magam miért bocsátom
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
| Tőled már sokszor hallék, |
| Úgy el, bár vidor valék? |
Aki másszor, mint egy páva
| Voltam a felőltözött |
| Víg gavallérok között? |
Azt is hányod a szememre,
És hogy már ifjú létemre
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
| Hogy most bús, komor vagyok, |
| Mindenemmel felhagyok, |
És egész kompániákat
| Kedveltetni jól tudám. - |
| Úgy van: Lillát bírtam ám. |
Most pedig már bús kedvébe
Őltözöm csak neglizsébe,
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
| Szívem csak szomorkodik, |
| Két orcám halványodik; |
Sem leányt, sem cifraságot. -
| Úgy van: Lillát fájlalom. - - |
| Óh te, eltűnt angyalom! |
