Csokonai Vitéz Mihály: [Vályi Klárához]
[Vályi Klárához]
Barátném, bánt-é még, ami eddig bánta?
Hát az az értetlen hatbetűs nyavalya
Különben nincs Bécsbe a bánatnak nyoma,
Még a pompás Bécsbe tőltöd te kedvedet,
S te tán torkig űlvén minden szépbe s jóba,
Nem, barátném, hisszük jószívűségedet,
Azért is szívedbe ajánlom szívemet,
Majd ha nyúgodalom pontjára érkezek,
Follyanak vidámon életed napjai,
Maradok állandó híved: Csokonai.
| Vagy úgy lett a dolog, mint szíved kívánta? |
| Megorvoslódott-e, ugyan mi [a] baja? |
| Ott lévén az öröm fő paradicsoma. |
| Mi a Vágnál gyakran sóhajtunk tégedet. |
| Meg sem emlékezel rólunk hébe-hóba. |
| Nem úgy kémleltük ki e nyáron lelkedet, |
| Tarts hű barátomnak örökre engemet! |
| Többet, jobbat, szebbet készítnek e kezek. |
Maradok állandó híved: Csokonai.
