Csokonai Vitéz Mihály: A múzsához
A múzsához
Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
| Múzsám, zsinatjokban az ország |
| S a tudományok eránt ne csüggedj! |
Lát'd! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
Míg a babérszál halkal emelkedik;
| A nyári gyanták durrogási |
| Szent tetején magosabbra rázzák; |
A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
| Te is kevély megnyúgovással |
| Bírd magadat, ha sikólt az aljnép. |
Lát'd! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
Nevednek oltárt a maradék emel:
| Megpukkad annál a kajánság, |
| És a halál elalél előtte. |
