Csokonai Vitéz Mihály: Josepha kisassszonyhoz
Josepha kisassszonyhoz
Keljetek fel napkeletnek
Oldaláról, keljetek,
Ti, a bágyadt természetnek
Lelket adó szelletek!
Oldaláról, keljetek,
Ti, a bágyadt természetnek
Lelket adó szelletek!
Keljetek fel, ah, mit késtek!
Már az a nap itt vagyon,
Hogy gángesi lehelléstek
Erőt végyen a fagyon.
Már az a nap itt vagyon,
Hogy gángesi lehelléstek
Erőt végyen a fagyon.
Nyissátok meg napkeletnek
Bársonyszínű ajtaját,
Húzzátok a kikeletnek
Felrózsázott hintaját.
Bársonyszínű ajtaját,
Húzzátok a kikeletnek
Felrózsázott hintaját.
Minden kincsével Flórának
Őfelé szárnyaljatok,
Hogy ott egy szép Gráciának
Csókkal udvaroljatok.
Őfelé szárnyaljatok,
Hogy ott egy szép Gráciának
Csókkal udvaroljatok.
Puha szárnnyal legyezzétek
Szép mellyét és homlokát,
Új rózsákkal terítsétek
Lába kedves nyomdokát.
Szép mellyét és homlokát,
Új rózsákkal terítsétek
Lába kedves nyomdokát.
Menjetek! - ah, bár elmenne
Ámor is tivéletek
S ama szíven sebet tenne,
Akiért én reszketek.
Ámor is tivéletek
S ama szíven sebet tenne,
Akiért én reszketek.
És akinek szép tüzével
Ha magam kecsegtetem,
Bíztomban minden kincsével
A világot megvetem.
Ha magam kecsegtetem,
Bíztomban minden kincsével
A világot megvetem.
Óh, ha Ámort meglátjátok
Hó nyakán vagy kebelén,
Egypár csókommal adjátok
Tudtára, mit érzek én.
Hó nyakán vagy kebelén,
Egypár csókommal adjátok
Tudtára, mit érzek én.
És ha rálő kis nyilával,
Tüstént szárnyra keljetek
S még meleg sóhajtásával
Lelkembe repűljetek.
Tüstént szárnyra keljetek
S még meleg sóhajtásával
Lelkembe repűljetek.
Hogy e nap, mely imádandó
Nevének szenteltetett,
S melyen kívánok állandó
Egészséget, életet,
Nevének szenteltetett,
S melyen kívánok állandó
Egészséget, életet,
Ama szép név innepébe,
Amelyet bálványozok,
Essen szívem szerelmébe,
Akiért sóhajtozok.
Amelyet bálványozok,
Essen szívem szerelmébe,
Akiért sóhajtozok.
Tán e nap a szeretettel
Kőlcsön hűségre kelünk,
Melyet minden kikelettel
Egymás karján szentelünk.
Kőlcsön hűségre kelünk,
Melyet minden kikelettel
Egymás karján szentelünk.
Ah, remélni tán nem szégyen,
Ah, tán erre rámegyek,
Hogy Josepha enyim legyen,
S én Josepháé legyek.
Ah, tán erre rámegyek,
Hogy Josepha enyim legyen,
S én Josepháé legyek.
1799. március 19.
