Csokonai Vitéz Mihály: Köszöntő
Köszöntő
Láncba fűzni most szeretném
Hogy velek megtisztelhetném
| Én a jázmint s violát, |
| Ezt a lelkem-várta mát. |
Szép Lilim! halmos mellyedre
Haj, Lilim: hószín öledre
| Rózsazáport hintenék; |
| A piros mint illenék! |
Jaj, de most a tél csatázik
Minden fagy most, minden fázik,
| S véle a szél és a jég, |
| Csak szerelmünk lángja ég. |
A te szádon a tavasznak
Ah! az én orcáim asznak,
| Százszorszépe nyíl, virít; |
| Engem a nyár süt, pirít. |
Eszerént mi bőjthavában
Amit csak tavasz javában
| Ollyal kedveskedhetünk, |
| S nyár felé szemlélhetünk: |
Add nekem te két orcádnak
Én ajánlom bíbor szádnak
| Kellemes virágait, |
| Szám hevűlő csókjait. |
Óh, engedd meg, hogy meghintsem
Hogy velek köszöntsem, kincsem!
| Vélek orcád két felét, |
| Szép nevednek reggelét. |
Ötven versbe ötven szókkal
Mint egy csókba: hát egy csókkal
| Annyi érzés bé nem fér, |
| Száz köszöntő fel nem ér. |
Én azért hív tisztelésem
Té's, ha tetszik, idvezlésem
| Íly ritmusba foglalom, |
| Így fogadd el, angyalom. |
