Csokonai Vitéz Mihály: A tanúnak hívott liget
Lillám, avégre hívtalak, |
Velek szemközt állítsalak. |
Szerelmem gyászos énekét, |
Búson a Lilla szép nevét. |
Sohajtoz fenn az ágakon. |
Levélt a gyenge lombokon: |
Kik ott a fákon lengenek, |
Mellyemből feltekertenek. |
Még mostanság sem szikkadt fel, |
A nyári nap hévségivel; |
Mindennapos harmatjai |
Saját könnyhullatásai. |
Megtelve vagynak úntalan. |
Ah, nékem az be sokba van! |