Csokonai Vitéz Mihály: A CSENDES ÉLET
A CSENDES ÉLET
A Kleist ódái közűl
Már a fergetegek dühe
Megszűnt, és az üveglő
Zúzon nem pirosollanak
Át a fenyvesek ágai.
A jégből szabadúlt patak
Alján látni csigát, gyepet
S apró lenge virágokat.
A bükkök magas erdejét
A sűrű, lobogó levél
Éjjellel fedi bé megint.
Itt ingerl sok ezer futó
Hang közt a csalogánynak
Zengő dalja az ágakon.
Itt a rétre az esti szél
A zőld rózsabokorból
Áldott illatokat lehell.
Ottan a ragyogó patak
Habján a kivirágozott
Bokrok képzete tűndököl,
És fut, mint maga a part,
Mint a nádasok, a halász
Elsuhanó ladikától.
Megszűnt, és az üveglő
Zúzon nem pirosollanak
Át a fenyvesek ágai.
A jégből szabadúlt patak
Alján látni csigát, gyepet
S apró lenge virágokat.
A bükkök magas erdejét
A sűrű, lobogó levél
Éjjellel fedi bé megint.
Itt ingerl sok ezer futó
Hang közt a csalogánynak
Zengő dalja az ágakon.
Itt a rétre az esti szél
A zőld rózsabokorból
Áldott illatokat lehell.
Ottan a ragyogó patak
Habján a kivirágozott
Bokrok képzete tűndököl,
És fut, mint maga a part,
Mint a nádasok, a halász
Elsuhanó ladikától.
Pajtás! hagyd el a harcokat,
A fegyverropogást kerűld,
Itt a kedvre való idő!
Érezd a ligetek között
Azt a gyenge gyönyörködést,
Melytől messze van a vitéz
S a lágy udvari emberek.
Mit használ, mikor a hadi
Tisztesség szesze részegít?
S ordó láncok alatt gebedsz
Vídámon iszonyodni
A koszorút viselő bakoktól?
Mit használ, ha aranyba vont
Fényes fegyverek őrizik
Sírhalmod? ha ijesztő
Páncélban emelik fel
Márványból hadi képedet?
A fegyverropogást kerűld,
Itt a kedvre való idő!
Érezd a ligetek között
Azt a gyenge gyönyörködést,
Melytől messze van a vitéz
S a lágy udvari emberek.
Mit használ, mikor a hadi
Tisztesség szesze részegít?
S ordó láncok alatt gebedsz
Vídámon iszonyodni
A koszorút viselő bakoktól?
Mit használ, ha aranyba vont
Fényes fegyverek őrizik
Sírhalmod? ha ijesztő
Páncélban emelik fel
Márványból hadi képedet?
Achill, és maga Hannibál
Szintúgy kénytelen a halál
Éjét végigaludni,
Amely engem is egykor,
A végzés akaratjaként,
Vak kárpitja alá takar.
És így én is egyenlő
Lészek holtom után vele;
A főldön pedig édesebb
Boldogságba foly életem.
Ő csak vérbe kevert mezőt
Látott, és csak az ég fedé
Altában, a paizsok, nyilak
És dárdák ropogásai
Zörgöttek füle mellett.
Őmellőle futottanak
Játék, tréfa, gyönyörködés
És Cipris deli gyermeke.
Szintúgy kénytelen a halál
Éjét végigaludni,
Amely engem is egykor,
A végzés akaratjaként,
Vak kárpitja alá takar.
És így én is egyenlő
Lészek holtom után vele;
A főldön pedig édesebb
Boldogságba foly életem.
Ő csak vérbe kevert mezőt
Látott, és csak az ég fedé
Altában, a paizsok, nyilak
És dárdák ropogásai
Zörgöttek füle mellett.
Őmellőle futottanak
Játék, tréfa, gyönyörködés
És Cipris deli gyermeke.
Én a tarka virággal
Hímzett rétbe tekingetem
A rám integető egert,
A hozzám nevető berek
Ékességeit, a fejér
Nyárfák lengeteg ágait
S a vőlgyben zuhogó folyást.
Alszom rózsalevél alatt
S hallom daljaidat, Chloé,
Amelyekre lecsendesűl
A zengő filoméla
És leskődve figyelmezik. -
Környűlem csak öröm lebeg.
Hímzett rétbe tekingetem
A rám integető egert,
A hozzám nevető berek
Ékességeit, a fejér
Nyárfák lengeteg ágait
S a vőlgyben zuhogó folyást.
Alszom rózsalevél alatt
S hallom daljaidat, Chloé,
Amelyekre lecsendesűl
A zengő filoméla
És leskődve figyelmezik. -
Környűlem csak öröm lebeg.
Kis Fillis, ha te engemet
Meglátsz, a ligetekbe búvsz,
És vigyázva kereslek,
Mégis rád nem akadhatok:
Míg majd a leveles bokor
Zőld ernyőibe csíntalan
Kuccantások elárúl.
Meglátsz, a ligetekbe búvsz,
És vigyázva kereslek,
Mégis rád nem akadhatok:
Míg majd a leveles bokor
Zőld ernyőibe csíntalan
Kuccantások elárúl.
