Csokonai Vitéz Mihály: A FÉLÉNK SZERELEM
A FÉLÉNK SZERELEM
(Metastasio)
Értelek én, szívem, jól!
S tudom, e dobogás
Azon tett zokogás:
Hogy szeretsz magad.
Ah, hallgass fájdalmidról!
Ah, tűrd el kínaidat!
Hallgass, indúlatimat
El ne árúljad!
S tudom, e dobogás
Azon tett zokogás:
Hogy szeretsz magad.
Ah, hallgass fájdalmidról!
Ah, tűrd el kínaidat!
Hallgass, indúlatimat
El ne árúljad!
De mit? - hát hallgatva emésztődjünk midég?
Ah, nem, a mérőkön segít Ámor s az ég.
Tudja az én kincsem, hogy én megszerettem,
És azt tőlem tudja, én megjelentettem. -
Megmondom, hogy tüzem szemeit vádolja.
Hogy a könyörűlést a természet szólja.
Ah, nem, a mérőkön segít Ámor s az ég.
Tudja az én kincsem, hogy én megszerettem,
És azt tőlem tudja, én megjelentettem. -
Megmondom, hogy tüzem szemeit vádolja.
Hogy a könyörűlést a természet szólja.
Megmondom - - A kevély hátha megneheztel,
Hátha kivér? S kemény szitokkal ereszt el.
Óh egek, mondani akarom is, nem is,
Hogy én őt szeretem, ah, íme, félem is!
Hátha kivér? S kemény szitokkal ereszt el.
Óh egek, mondani akarom is, nem is,
Hogy én őt szeretem, ah, íme, félem is!
Csendes kis zefirecske,
Ha rád talál ama szépecske,
Mondjad, hogy sóhajtás vagy,
De meg ne mondd, kié.
Tiszta kis csermelyecske,
Ha ő elődbe akad,
Sírásnak mondd magad,
De meg ne valld, vized íly nagy
Vizzé mi szem tevé.
Ha rád talál ama szépecske,
Mondjad, hogy sóhajtás vagy,
De meg ne mondd, kié.
Tiszta kis csermelyecske,
Ha ő elődbe akad,
Sírásnak mondd magad,
De meg ne valld, vized íly nagy
Vizzé mi szem tevé.
