Csokonai Vitéz Mihály: A SZABADÚLÁS
A SZABADÚLÁS
(Metastasio)
Hálá, hogy csábításidnak,
Nícé! már véget vetek:
Egy szegényen szánakoztak
Végtére az istenek.
Nícé! már véget vetek:
Egy szegényen szánakoztak
Végtére az istenek.
Érzem, érzem feloldatva
Tőreiből lelkemet,
Nem álmodom valahára
Szabaddá-lételemet.
Tőreiből lelkemet,
Nem álmodom valahára
Szabaddá-lételemet.
Elaludt már régi tüzem,
Lelkem oly csendes velem,
Hogy haragot nem lél bennem
Lárvának a szerelem.
Lelkem oly csendes velem,
Hogy haragot nem lél bennem
Lárvának a szerelem.
Nem változik többé színem,
Mikor hallom nevedet;
Nem dobog már többé szívem,
Mikor látlak tégedet.
Mikor hallom nevedet;
Nem dobog már többé szívem,
Mikor látlak tégedet.
Álmodok, de mind szűntelen
Álmomba nem szemléllek:
Felserkenek, de elsőben
Nem terólad eszmélek.
Álmomba nem szemléllek:
Felserkenek, de elsőben
Nem terólad eszmélek.
Messze vagyok s vissza megint
Nem óhajtlak ölembe;
Véled vagyok, s kedvet vagy kínt
Nem csinálhatsz szívembe.
Nem óhajtlak ölembe;
Véled vagyok, s kedvet vagy kínt
Nem csinálhatsz szívembe.
Szépségidet emlegetem,
Mégsem gyengűlök jobban:
Kínaimra emlékezem,
Haragom mégse lobban.
Mégsem gyengűlök jobban:
Kínaimra emlékezem,
Haragom mégse lobban.
Meg nem háborodom mégis,
Ha előttem szemléllek:
Sőt szerető-társammal is
Rólad gyakran beszélek.
Ha előttem szemléllek:
Sőt szerető-társammal is
Rólad gyakran beszélek.
Ám szívesen hányd énnekem,
Ám kevélyen szemedet:
Megvetésed fel sem veszem,
Fel sem veszem kedvedet.
Ám kevélyen szemedet:
Megvetésed fel sem veszem,
Fel sem veszem kedvedet.
Elmúlt szokott birodalma
Rajtam szép ajakidnak;
Nem nyílik meg szívem útja
Többé pillantásidnak.
Rajtam szép ajakidnak;
Nem nyílik meg szívem útja
Többé pillantásidnak.
Az, ami most örvendővé
Vagy szomorúvá tészen,
Nem a te jóságod többé,
Nem a te vétked lészen:
Vagy szomorúvá tészen,
Nem a te jóságod többé,
Nem a te vétked lészen:
Mert tetszik nálad nélkűl is
Az erdő, mező, halom,
Minden megúnt hely véled is
Szintúgy csupa únalom.
Az erdő, mező, halom,
Minden megúnt hely véled is
Szintúgy csupa únalom.
Hallgass igaz mondásomra:
Most is szépnek tartalak;
De nem úgy ám, hogy ne volna
Hozzád hasonló alak.
Most is szépnek tartalak;
De nem úgy ám, hogy ne volna
Hozzád hasonló alak.
És - a való meg ne sértsen -
Most már oly hibát láttam
Szép képedbe, melyet régen
Szépség gyanánt imádtam.
Most már oly hibát láttam
Szép képedbe, melyet régen
Szépség gyanánt imádtam.
Mikor nyilad törtem széjjel,
Megvallom, bár szemérem,
Azt véltem, hogy szívem tört el,
S tán halálomat érem:
Megvallom, bár szemérem,
Azt véltem, hogy szívem tört el,
S tán halálomat érem:
De szívről a sok jajt, bajt
Ki el kívánja vetni,
S a magáé lenni óhajt,
Mindent elszenvedhetni.
Ki el kívánja vetni,
S a magáé lenni óhajt,
Mindent elszenvedhetni.
A lépbe, melybe a madár
Véletlen esett bele,
A tollát is ott hagyja bár:
De szabaddá lesz vele;
Véletlen esett bele,
A tollát is ott hagyja bár:
De szabaddá lesz vele;
Elhúllt tollát kevés nappal
Megnyeri mindenestől;
Okossá lesz a kár által,
Messze kerűl a lestől.
Megnyeri mindenestől;
Okossá lesz a kár által,
Messze kerűl a lestől.
Tudom, nem hiszed, hogy régi
Lángomat mególtottam;
Mert nem tudom elhallgatni,
S már annyiszor mondottam:
Lángomat mególtottam;
Mert nem tudom elhallgatni,
S már annyiszor mondottam:
Bennem az a természeti
Erő ontja szavait,
Mely szerint minden beszéli
Elmúlt baját s kínjait;
Erő ontja szavait,
Mely szerint minden beszéli
Elmúlt baját s kínjait;
Így beszéli a katona
A kegyetlen harcokat,
A had után így mutatja
A sok forradásokat;
A kegyetlen harcokat,
A had után így mutatja
A sok forradásokat;
Így mutatja, eloldatván,
A rab, örömmel tele,
A kegyetlen láncot osztán,
Melyet hajdan visele.
A rab, örömmel tele,
A kegyetlen láncot osztán,
Melyet hajdan visele.
Beszélek, de megnyugtatni
Csak magamat kívánom;
Beszélek, de fogsz-e hinni,
Már azt nem sokat bánom;
Csak magamat kívánom;
Beszélek, de fogsz-e hinni,
Már azt nem sokat bánom;
Beszélek, de nem kérdezem,
Azt milyennek itéled?
S vajjon csendes vagy-e, vagy nem,
Midőn beszélek véled?
Azt milyennek itéled?
S vajjon csendes vagy-e, vagy nem,
Midőn beszélek véled?
Én egy csalfa szívtől, és te
Egy hívtől fogsz megválni:
Nem tudom, előbb örömre
Melyikünk fog találni?
Egy hívtől fogsz megválni:
Nem tudom, előbb örömre
Melyikünk fog találni?
Tudom, hogy oly hív szerelmest
Níce többé nem lelhet;
De más csalfa leányt a rest
Kereső is ölelhet.
Níce többé nem lelhet;
De más csalfa leányt a rest
Kereső is ölelhet.
