Csokonai Vitéz Mihály: AZ ELMENETEL
AZ ELMENETEL
(Metastasio)
A gyászos óra itt van:
Níce, jaj, isten hozzád!
Hogy élek majd tehozzád
Íly messze városban?
Én már gyötrődve élek,
Én már több jót nem érek:
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Níce, jaj, isten hozzád!
Hogy élek majd tehozzád
Íly messze városban?
Én már gyötrődve élek,
Én már több jót nem érek:
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Engedd, hogy lelkem majdan
Útját eltűnt javának,
Nyomába lábaidnak
Kísérjen untalan.
Akárhová fogsz menni,
Mindég közel látsz lenni,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Útját eltűnt javának,
Nyomába lábaidnak
Kísérjen untalan.
Akárhová fogsz menni,
Mindég közel látsz lenni,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Én távol a pusztákban,
Majd távol mindenektől,
Azt kérdem a kövektől,
Az én Nimfám hol van?
Egy éjjel másik éjig
Kiáltom ezt az égig,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Majd távol mindenektől,
Azt kérdem a kövektől,
Az én Nimfám hol van?
Egy éjjel másik éjig
Kiáltom ezt az égig,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Ama kies helyt gyakran,
Óh Níce, megtekintem,
Hol boldogságba éltem,
Veled lakván hajdan.
Ah, mint gyötrődöm majd én
Sok száz elmúltnak képén:
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Óh Níce, megtekintem,
Hol boldogságba éltem,
Veled lakván hajdan.
Ah, mint gyötrődöm majd én
Sok száz elmúltnak képén:
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
E víz (majd mondom) itt van,
Melynél bosszankodott rám,
De végre szép kezét ám
Adá hit-zálogban. -
Ott nőtt kőlcsön reményünk,
Ott lankadt gyenge kényünk,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Melynél bosszankodott rám,
De végre szép kezét ám
Adá hit-zálogban. -
Ott nőtt kőlcsön reményünk,
Ott lankadt gyenge kényünk,
S te majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Hányat fogsz látni majdan
Az új lakóhelyedbe,
Ki hív tüzét melyedbe
Ajánlja nyájasan!
Óh! majd ha annyi tisztel
S kér könnyező szemekkel,
Óh, majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Az új lakóhelyedbe,
Ki hív tüzét melyedbe
Ajánlja nyájasan!
Óh! majd ha annyi tisztel
S kér könnyező szemekkel,
Óh, majd vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Lásd, mely kedves nyilad van
Szívemnek mély sebén, óh!
Lásd, hogy kedvelt Filénó.
Bár mind haszontalan.
Lásd, szép, s gondold meg szintén
Búcsúd keserves percén:
Lásd. - - - Ah, vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
Szívemnek mély sebén, óh!
Lásd, hogy kedvelt Filénó.
Bár mind haszontalan.
Lásd, szép, s gondold meg szintén
Búcsúd keserves percén:
Lásd. - - - Ah, vajjon többé
Megemlítsz-é ugyan?
