Csokonai Vitéz Mihály: FANNIUS
FANNIUS
(Béza)
Lelkesen ohajtván Fannius, hogy neki
Valahára bárcsak lennének gyermeki,
Elment túl Piréné hóval telt határán,
Áldozatot tenni szent Jakab óltárán,
Azután megmászván az Álpes bérceit,
Köszöntötte Péter és Pál küszöbjeit.
És majd elhaladván öblét Ádriának,
Lorétomban gyertyát szentelt Máriának.
Az Édom tengere felé azután tért
S ottan Idvezítőnk koporsójához ért,
Sőt ájtatos lelke meg nem elégűlvén,
Utazott pusztákon, tevepúpra űlvén,
A vad arabsokon keresztűl Sináig
Ment a szent Katalin hegye sziklájáig.
E sok zarándokság, kérded, mit használa?
Hazamenvén három gyermeket talála.
Valahára bárcsak lennének gyermeki,
Elment túl Piréné hóval telt határán,
Áldozatot tenni szent Jakab óltárán,
Azután megmászván az Álpes bérceit,
Köszöntötte Péter és Pál küszöbjeit.
És majd elhaladván öblét Ádriának,
Lorétomban gyertyát szentelt Máriának.
Az Édom tengere felé azután tért
S ottan Idvezítőnk koporsójához ért,
Sőt ájtatos lelke meg nem elégűlvén,
Utazott pusztákon, tevepúpra űlvén,
A vad arabsokon keresztűl Sináig
Ment a szent Katalin hegye sziklájáig.
E sok zarándokság, kérded, mit használa?
Hazamenvén három gyermeket talála.
