Dsida Jenő: Csitt, mese...
Csitt, mese...
Mit meséljek, ha nem figyelnek?
Különben is fáradt vagyok.
Porfelhőt vernek a fejemre
tépő vad őszi viharok,
s az alkonyatok véres őszirózsák.
És nem várom a napi postát.
Olyan jó lenne hunyt pillákkal,
összefont karral súgni már:
"Oda a nyár! Oda a nyár!
Csitt, mese, halj meg,
csitulj el, ének!"
Sírni - egy rozsdás őszi gesztenyének
nekihajolva...
Különben is fáradt vagyok.
Porfelhőt vernek a fejemre
tépő vad őszi viharok,
s az alkonyatok véres őszirózsák.
És nem várom a napi postát.
Olyan jó lenne hunyt pillákkal,
összefont karral súgni már:
"Oda a nyár! Oda a nyár!
Csitt, mese, halj meg,
csitulj el, ének!"
Sírni - egy rozsdás őszi gesztenyének
nekihajolva...
Csak lefekhetnék! Csak már este volna!
Szatmár, 1926. szeptember
