Dsida Jenő: A háló közepén
a szomorúság.
Ha harmatosan rácsillog a nap,
szivárványszínű.
a sarkcsillagig,
onnan a holdig szőttem a hálót
e sejtelem-fonalakból.
harmata: könny, -
villámra, viharra mozdulatlan,
de lengeti sóhaj.
éjféli szürke pók
s úgy várok lakomára keringő
kóbor lelkeket.