Dsida Jenő: Elzuhanok az erdőn
Elzuhanok az erdőn
Hát azt se bánom, az se lesz csúfabb,
ha elzuhanok a kietlen erdőn
halott nagyapám mellé.
Kering, dudol, jajgat a szél.
ha elzuhanok a kietlen erdőn
halott nagyapám mellé.
Kering, dudol, jajgat a szél.
Amit csak eddig hiába kergettem:
Vijjogó, kóválygó keselyűk nyomán,
villogó hóban a vérnyomok nyomán,
sorjában, szépen mind hozzám találnak.
Vijjogó, kóválygó keselyűk nyomán,
villogó hóban a vérnyomok nyomán,
sorjában, szépen mind hozzám találnak.
A monoton-sóhajú fekete erdő
télen havat, tavasszal friss virágot
szitál elapadt sebeimre.
S hanyattfekve unokáimra várok.
télen havat, tavasszal friss virágot
szitál elapadt sebeimre.
S hanyattfekve unokáimra várok.
