Dsida Jenő: Szellemi alkonyodás
Szellemi alkonyodás
Egy sötét vadállat
Erdőszélén csendbe roskad.
Elhal a dombon az esti szél.
Erdőszélén csendbe roskad.
Elhal a dombon az esti szél.
A rigó panasza elnémul,
És nádcsövekben hallgat az ősz
Szelíd fuvolája.
És nádcsövekben hallgat az ősz
Szelíd fuvolája.
Fekete felhőkön
Mákonyittasan bolyongod át
Az éjbe borult eget,
Mákonyittasan bolyongod át
Az éjbe borult eget,
A csillagok tavát.
Nővéred holdsugár-hangja mindegyre átzsong
Szellemed éjszakáján.
Nővéred holdsugár-hangja mindegyre átzsong
Szellemed éjszakáján.
