Dsida Jenő: Pásztori tájak remetéje
Pásztori tájak remetéje
Sokáig voltam remetéd.
Nyugodt voltam és megelégedett.
Nyugodt voltam és megelégedett.
Őszi szelekkel zúgott versenyt a dal,
amely neked dalolt dícséretet.
amely neked dalolt dícséretet.
Most elfogott valami nyugtalanság,
ablakból bámulok ki délelőtt,
ablakból bámulok ki délelőtt,
délután völgybe nézőn üldögélek
fehér faházikóm előtt.
fehér faházikóm előtt.
Kedves zsoltárom oly üres,
értelme nincs a sok vén pergamennek.
értelme nincs a sok vén pergamennek.
A dombon lassú, békés pásztorok
ballagnak juhaikkal s tovamennek.
ballagnak juhaikkal s tovamennek.
Fenyőtoboz hull és piros levél.
Nyugtalan vagyok. A vágy elfogott.
Nyugtalan vagyok. A vágy elfogott.
Este ruhámat tisztogatom
és előveszem a vándorbotot.
és előveszem a vándorbotot.
