Dsida Jenő: Fuldoklás
Fuldoklás
Bárd Oszkárnak
Hiába tömök zsebkendőt a számba.
Nem gyermeksírás az enyém.
Korbács. Vér. Töviskoszorú.
Sötét gyárkémények vigasztalan kürtölése.
Nem gyermeksírás az enyém.
Korbács. Vér. Töviskoszorú.
Sötét gyárkémények vigasztalan kürtölése.
Túlnőtt a fájdalom a hegyeken,
a megrémült csillagokon.
Iszonyatba-lapult kutyák
halálosan vonítanak.
a megrémült csillagokon.
Iszonyatba-lapult kutyák
halálosan vonítanak.
Most cserben hagy az emberi szó,
a nyugtató ütem, a mérsékelt zengés.
Ó - nem alkotás ez.
Csak bámulás a sárga lámpafénybe.
a nyugtató ütem, a mérsékelt zengés.
Ó - nem alkotás ez.
Csak bámulás a sárga lámpafénybe.
Csak szűkölés, fuldoklás. Egyetlen ordítás.
Panasz az egész világnak.
Az egész világnak,
amelyből nem áll mellettem senki.
Panasz az egész világnak.
Az egész világnak,
amelyből nem áll mellettem senki.
Galgó, 1930. szeptember 17.
