Dsida Jenő: Szonett
Szonett
Kócsy Böskének
E délelőttön, mint a renyhe, holt só
olvad fel ringó tengerek vizében,
úgy oldódok fel én e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.
olvad fel ringó tengerek vizében,
úgy oldódok fel én e versben éppen
és gonddal mondom: tán ez az utolsó.
Ki tudja, mért: mostanában csak olcsó
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már, hajam utálva tépem...
S fülledt estéken rémít a koporsó.
igéim vannak, árnak ellenében
nem úszom már, hajam utálva tépem...
S fülledt estéken rémít a koporsó.
Ó, csak bár egyszer lenne boldog estünk,
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles
az istenektől, forró és szerelmes
vagy hajnalunk, mely minden titkot elles
az istenektől, forró és szerelmes
vággyal keresnők: hol lehet elesnünk?
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes,
halk sercegéssel égne el a testünk.
S hol a füvek zöld máglya-lángja repdes,
halk sercegéssel égne el a testünk.
1929. VII. 1.
