Eötvös József: A BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.
A BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.
Eljött a tél s rossz napjaid,
Befagytál, szép folyó!
Jégláncz szorítja testedet
S fehér sírtakaró.
Befagytál, szép folyó!
Jégláncz szorítja testedet
S fehér sírtakaró.
S kevélyen jár a gaz csoport
Szent árjaid felett,
Lábbal tiporva kínodat,
Felvágva kebledet.
Szent árjaid felett,
Lábbal tiporva kínodat,
Felvágva kebledet.
Te némán állsz, s már hirdetik
Örök halálodat,
Már zsarnokid szined felett
Építik házukat.
Örök halálodat,
Már zsarnokid szined felett
Építik házukat.
De éjtszaka, ha némán áll
Az elhagyott határ,
Mozogni kezdnek habjaid.
Tavasz közelg-e már?
Az elhagyott határ,
Mozogni kezdnek habjaid.
Tavasz közelg-e már?
Közelg! Oh ébredj, nagy folyó!
Emeld hullámidat,
Im a mező már zölden áll,
Törd széjjel lánczidat.
Emeld hullámidat,
Im a mező már zölden áll,
Törd széjjel lánczidat.
És zúgj tovább örömtelin,
Győzelmed fényiben;
Nincs több, ki mostan merne még
Tiporni kebleden.
Győzelmed fényiben;
Nincs több, ki mostan merne még
Tiporni kebleden.
1838.
