Eötvös József: A NYUGALOM.
A NYUGALOM.
A keresztnél méla csendben
Űl a remete,
A homályos erdőségen
Függ tekintete.
Űl a remete,
A homályos erdőségen
Függ tekintete.
Mint mikor, ha béke lészen
Hosszu harcz után,
S fehér zászlókat tüzünk ki
A várak falán:
Hosszu harcz után,
S fehér zászlókat tüzünk ki
A várak falán:
Úgy ez aggnak homlokán is
Már felvonta rég
Fehér színü lobogóját
A szent békeség.
Már felvonta rég
Fehér színü lobogóját
A szent békeség.
A keserv vezette egykor
Az ifjút ide,
És e kunyhó szűk körében
Folyt le élete.
Az ifjút ide,
És e kunyhó szűk körében
Folyt le élete.
Most nyugodtan visszanézhet
Múlt korára ő,
Mint egy védfal áll előtte
Az elmult idő.
Múlt korára ő,
Mint egy védfal áll előtte
Az elmult idő.
»Hála néked üdvözítőm, -
Így imádkozik -
Hogy elmúltak a keservek,
S szívem nyughatik.
Így imádkozik -
Hogy elmúltak a keservek,
S szívem nyughatik.
Mindazok, kiket szerettem,
Régen nyugszanak,
S kínos vágyim s a reménység
Már nem bántanak.
Régen nyugszanak,
S kínos vágyim s a reménység
Már nem bántanak.
Mint a lombveszített tölgyfa
Állok mostan itt,
És a vész, bármint dühöngjön,
Fel nem háborít«.
Állok mostan itt,
És a vész, bármint dühöngjön,
Fel nem háborít«.
Mély gondokban elmerűlve
Űl a remete,
Fájdalom és öröm nélkül
Hallgat érzete.
Űl a remete,
Fájdalom és öröm nélkül
Hallgat érzete.
A kunyhóhoz víg kedvében
Gyermek közeleg,
És az aggot tisztelettel,
Így szólítja meg:
Gyermek közeleg,
És az aggot tisztelettel,
Így szólítja meg:
»Áldj meg engem, szent remete,
Hogy boldog legyek!
A faluból jöttem hozzád,
Eprekért megyek.
Hogy boldog legyek!
A faluból jöttem hozzád,
Eprekért megyek.
Im rózsákat hoztam néked,
Nemde szépeket?
A szomszédok is csodálják
Kicsi kertemet«.
Nemde szépeket?
A szomszédok is csodálják
Kicsi kertemet«.
Az agg férfiú megáldja
A jó gyermeket,
S ez, rózsáit általadva,
Vígan elsiet.
A jó gyermeket,
S ez, rózsáit általadva,
Vígan elsiet.
Némán ül az agg sokáig,
A rózsákra néz,
S rég lecsillapúlt szivében
Feltámad a vész.
A rózsákra néz,
S rég lecsillapúlt szivében
Feltámad a vész.
Visszagondol szebb korára,
Hol gyönyört igért
Neki is a gazdag élet,
Mint küzdelmi bért.
Hol gyönyört igért
Neki is a gazdag élet,
Mint küzdelmi bért.
Hol a lyányka bíbor ajkkal
Szerelemről szólt,
S elmerűlve nézetében
Ő is boldog volt.
Szerelemről szólt,
S elmerűlve nézetében
Ő is boldog volt.
Régen elvirúlt tavasznak
Szebb virágira
Gondol vissza - s egy nehéz csepp
Húll rózsáira.
Szebb virágira
Gondol vissza - s egy nehéz csepp
Húll rózsáira.
1834.
