Faludi Ferenc: CUPIDO
CUPIDO
RUSTICUS POÉTA
1. R. Ki légyen Cupido, eddig nem tudhattam,
Noha ő felőle már sokat hallottam,
Kárhozzák, dicsirik; ki nagy ember lehet!
Széles e világon mert nagy csudákat tett.
Noha ő felőle már sokat hallottam,
Kárhozzák, dicsirik; ki nagy ember lehet!
Széles e világon mert nagy csudákat tett.
2. P. Ne mondd nagy embernek: gyermek, piczin falat,
Nincs nálánál latrabb a kerék ég alatt,
Szárnyas, ives, fáklás, mind a két szemén vak,
Ruhátlan, bujdosó, káras tüzeket rak!
Nincs nálánál latrabb a kerék ég alatt,
Szárnyas, ives, fáklás, mind a két szemén vak,
Ruhátlan, bujdosó, káras tüzeket rak!
3. R. Ha ily': rossz anyja vólt, mostohán nevelte,
A tüzet kezébül hogy el nem emelte,
Nem gyermeknek való a fegyver és a tüz,
S minthogy ruhátlan jár, ritka dolog, ha szüz.
A tüzet kezébül hogy el nem emelte,
Nem gyermeknek való a fegyver és a tüz,
S minthogy ruhátlan jár, ritka dolog, ha szüz.
4. P. A mig a ficzkónak szárnyát ki nem tépik,
Sokfelé elrepdez, mindenütt bélépik,
Fecskefészkeket rak, aprósodik a ház,
A patvar irtsa ki, egy szó annyi mint száz.
Sokfelé elrepdez, mindenütt bélépik,
Fecskefészkeket rak, aprósodik a ház,
A patvar irtsa ki, egy szó annyi mint száz.
