Fazekas Mihály: A boldogtalan
A boldogtalan
Ki homályos magafelejtésben,
Bús gondok közt bolygó tévelygésben
Az paradicsomától távozott,
Annak még lakhelye is átkozott,
Bús gondok közt bolygó tévelygésben
| Űzi nyugtát, mely régen eltűnt: |
Annak még lakhelye is átkozott,
| Mert reménye pislogni megszűnt. |
Liliomi kényének, kedvének
Elkorhódtak; édes érzésének
Megelégvésének ibolyáit,
Becsületének zöld borostyánit
Elkorhódtak; édes érzésének
| Rózsáit a szélvész levágta, |
Becsületének zöld borostyánit
| Egy kártékony féreg kirágta. |
Ti példái a hív barátoknak!
Kik környékét erős honotoknak
Violák! nem vidul balzsamtoktól,
Minden gyönyörködtető tárgyaktól
Kik környékét erős honotoknak
| Fűszerezitek látatlanúl, |
Minden gyönyörködtető tárgyaktól
| Végbúcsút vett irgalmatlanúl. |
Csak az elfelejtett temetőkben,
A szomorú estike gőzökben
Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,
Az emlékezet esthajnalánál
A szomorú estike gőzökben
| Kornyadoz tövisbokros útján, |
Az emlékezet esthajnalánál
| Tűnődik örömnapja után. |
Elgázolta minden dicsőségét,
Nyereségét és gyönyörűségét,
Vége szeretetnek, barátságnak,
Bizodalomnak és kivánságnak,
Nyereségét és gyönyörűségét,
| Közűlök nagy harccal kirontott, |
Bizodalomnak és kivánságnak,
| Minden boldogságról lemondott. |
