Fazekas Mihály: A szerencsés történet
A szerencsés történet
Mit látok, óh szent Istenek! álom-é?
| Gyengén emelgesd kis csalogány begyed, |
| Lassan lebegjetek, virágok, |
| Álmomat el ne legyezd, zefirkém! |
Óh, göndör árnyék! hogyne irigyleném
| Sorsod, mikor még a nap is üldözi |
| Könnyű habocskádat, királyném |
| Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! |
Ki megcsömörlél rossz falatid miatt
| Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed |
| S reményed omladéki közzül |
| Vesd ide mord szemed e csudára. |
S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas
| Gyengébb korodban, bárha Dianna tán |
| Vagy Venus is hevert alattad, |
| Mégse hevert, tudom, ily dicsőség. |
Álnok legyecskék! Szemtelen állatok!
| Ne merjetek rá szállani. Óh te kis |
| Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak |
| Szép ajakán s szemein. Talán én |
Szökdécselő...
