Fazekas Mihály: Végbúcsú
Végbúcsú
Elunván már várakozni
S haszontalan gondolkozni
Szegény testem bár nem ohajt
De ez őrá keveset hajt,
Barátim! kik türhetétek,
És édessé tehetétek
Én a kétség nagy kárpitját
Mellynek eddig titkos nyitját
Már ajtaja felén vagyok,
S íme mindent idehagyok,
| A világ jobbúlásán, |
| A szív titkos forgásán, |
| Jó lelkétől elesni, |
| S jobb hazát megy keresni. |
| Elnézvén sok hibámat, |
| Sok keserű órámat, |
| Ímé már elérhettem, |
| Ésszel fel nem érhettme, |
| Már küszöbén lépek bé, |
| Csak titeket veszlek bé. |
