Garay János: A HŰSÉG DIADALMA.
A HŰSÉG DIADALMA.
Budán nehéz rabságban ül
Lábán, karán vas nehezül -
| Czagány, a szép levente; |
| S nincs, nincs a ki megmentse. |
Czagány tűr és dühösködik.
Meg visszadől, meg felszökik,
| És átkot és imát mond; |
| S a szörnyü lánczakon ront; |
Port rágna düh elegy buján,
«Hol vagy szülém s te szép leány?»
| Vért inni volna készen. |
| Imígy eped szivében. |
Eped, mert rút rabságban ül
Lábán, karán vas nehezül, -
| A hős, szabad levente, |
| S nincs, nincs a ki megmentse. |
De van, ki rá gúnynyal lenéz,
«Hol görbe kardod, hős vitéz?
| Egy istenadta ozmán: |
| Csak nem hagyád a korcsmán?» |
,Ne bántsd - másik szól - a bohót;
S a kard helyett az olvasót
| Ő ájtatos keresztény, |
| Hordozza két kezecskén.´ |
És így gunyolják rendiben,
Legvégre egy rút szerecsen
| Kik elmenők mellette; |
| Magán megáll felette: |
«Mi dús, mi boldog vagy, vitéz!
Kár, kár bizony, hogy mátka kéz
| Még lábod is gyürűzve! |
| Nincsen közé befűzve.» |
Nem tűri már Czagány a gúnyt:
Az lássa, hogy napod lehunyt,
| «Isten, ki él a mennyben, |
| Ha nem kotródol egyben.» |
«Nem, én vitéz, én nem megyek!
Szól a pogány; a hős remeg,
| Inkább te jőjj e1 innét.» |
| Megismeri szerelmét. |
,Nagy isten! Ilka mit tevél?
Nézd kezemen a vas kötél;
| Fuss, fuss! - halál van itten, |
| Együtt halunk ma ketten!´ |
«Menekszünk együtt - mond a lány,
Nyisd meg lakatját, hős Czagány,
| Im kulcsa lánczaidnak! |
| Künn kész paripák várnak.» |
,Oh Ilka, Ilka mit tevél,
«Nem én, a hűség és fortély
| Oh Ilka, szűm szerelme!' |
| S a porkoláb kegyelme.» |
S elő, elő ment mint madár,
A szép leány s szabad huszár
| Mint gondolat futása, |
| Menekvő haladása. |
És a szelid hold és az ég
És úton, útban a hüség
| Világa süt le rájok, |
| Igy énekelt utánok: |
«Erőt, oh hősfi, a hit ad,
De győzni egy tud csak velem,
| Ösvényt a szép remény mutat; |
| Te vagy, te vagy hű szerelem!» |
