Garay János: AZ ÖRÖMEK ÖRÖME.
Mellette űlök én,
Ő homlokom simítja,
Keblére dűlök én.
Mindketten hallgatunk.
Csak szűnk verése mondja:
Mi boldogok vagyunk!
Egy kis galambkapár,
Virág között a fűben
Csevegve, játszva jár;
A pajkosabb fiú;
Bábjával a leányka
Félérken összebú.
Én képzek egykoron
Egy szebb jövőre polgárt,
Neked, te drága hon!
Hő érzeményivel
Jó honfiú számára
Ö nevelendi fel.