Gyulai Pál: EGY TAVASZI NAP.
EGY TAVASZI NAP.
I.
Bolygunk a mezőkön,
Virágot szedünk,
Rezgő lombok árnyán
Meg-megpihenünk.
Bolygunk a mezőkön,
Virágot szedünk,
Rezgő lombok árnyán
Meg-megpihenünk.
Oh ily zöld az erdő,
Oh ily kék az ég,
Ily piros a rózsa
Nem volt soha még!
Oh ily kék az ég,
Ily piros a rózsa
Nem volt soha még!
II.
Virágeső hull a fáról,
Szerelem hulló virága . . .
Mért búsúlnánk érte, kedves?
Rakva azért minden ága.
Virágeső hull a fáról,
Szerelem hulló virága . . .
Mért búsúlnánk érte, kedves?
Rakva azért minden ága.
Könnyű-vígan, tarka-barkán
Pillangók szállnak körűlünk.
Ki tudhatja, ki mondhatja:
Pillangó-e vagy jó kedvünk?
Pillangók szállnak körűlünk.
Ki tudhatja, ki mondhatja:
Pillangó-e vagy jó kedvünk?
Kakuk szól az erdő mélyén,
Meddig élünk, kérdezgetjük;
Istenem! csak addig éljünk,
Míg egymást híven szeretjük.
Meddig élünk, kérdezgetjük;
Istenem! csak addig éljünk,
Míg egymást híven szeretjük.
III.
Mint holdfény a kék Szamos vizében,
Fürdik lelkem sötétkék szemedben,
S mint e lomb, mely virágokhoz hajlik,
Omló fürtöm homlokodra lebben.
Mint holdfény a kék Szamos vizében,
Fürdik lelkem sötétkék szemedben,
S mint e lomb, mely virágokhoz hajlik,
Omló fürtöm homlokodra lebben.
Mint körűlünk a nyugvó vidéket,
Éj és ábránd szeliden környékez.
És szívünk, mint a madárka fészkén,
Társa mellett, boldogan fölérez.
Éj és ábránd szeliden környékez.
És szívünk, mint a madárka fészkén,
Társa mellett, boldogan fölérez.
1847
