József Attila: Mihail Cruceanu Az ősz az uccán
Az ősz az uccán
rongyokban átlép, a nedves hideg
hangja nógatja őket s érdesebb
ütemével a lombban ingó szellő.
olyan nehéz, hiszen még mit remélne?
- Ősz volt az is, mikor szeretni mertem.
S rátette sárga kezét a mellére.
- Már csak emlékszem forró két karomra.
- Nehéz a testem.
S fonnyadó kebléhez |
- Ősz jön, halál jön!
S hallgatott. Búcsúzva |
A testükön melegedett a szél.
Egy gondolattá változott az ucca.