József Attila: ŐSZ
ŐSZ
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa...
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa...
Ó, kedves, ránk tekint,
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
nép nyomora...
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
nép nyomora...
A szomszédban szegény
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
egy furulya...
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
egy furulya...
Változata az A fán a levelek....
Másik változata:
A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s fonnyadt, puha...
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
Akárhogy rejtem is
jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.
Jövőm emlékeit
búk lebbentgetik -
elillan ma éjjel
az ifjuság.
búk lebbentgetik -
elillan ma éjjel
az ifjuság.
